A D-Csepel az 1951 és 1955 között gyártott Csepel 125 kismotor szinte azonos, de a Danuvia üzemben 1955 és 1958 között gyártott változata. Édesapám a nagypapa 1958-as Danuviáját az elmúlt évben hosszú hibernálásból élesztette fel és teljesen, szakszerűen restaurálta, míg tavasszal muzeális minősítést is kapott, azóta versenyekre jár vele, és ahová csak tudja, használja a megbízható motort. Mivel a kitcart is együtt építettük (lásd a másik blogom), érdeklődve figyeltem a motor újjászületését, ha nem is vettem részt benne. De elolvastam a könyveket, amiket a témában vásárolt, és közben bukkantam rá a Danuvia elődjére, a D-Csepelre. Megtetszett egyszerű, burkolatlan formája, a lengő nyerge, jó színei, egyszerű, króm mentes kinézete és addig keresgéltem, míg találtam egyet... Sokan próbáltak lebeszélni a vásárlásról, mondván, gyenge, ócska motor ez (4,5 lóerő), de úgysincs motor jogosítványom, ez nem mérvadó és nem is szeretnék erősebb motorral motorozni, mert azt túl veszélyesnek tartom, ismervén magamat tudom, nehezen tartanám be a sebesség korlátozásokat... A kis Csepellel viszont menni fog, városon kívül esélytelen lesz átlépni a 90-et.
A vásárolt motor darabokban és erősen hiányosan jutott hozzám, ami mégis mellette szólt, az a szürke forgalmi engedélye, egy tulajdonossal, az egyező motor és váz száma, és az a tény, hogy a tulajdonos ha már nem is, de a felesége még él, és 3,5 km-re lakik a munkahelyemtől! Már beszéltem is velük, és remélhetőleg rövidesen minden papírmunkával hivatalossá és teljesen legálissá tehetem szerzeményemet, amit az eredeti tulajdonos, mikor már nem működött a motor, ajándékba, jelképes pénzért adott át egy rokonnak... innentől homály fedi a sorsát, de egy biztos, forgalomba soha többet nem került.
A terveim szerint a motor rövidesen újra úgy fog kinézni, mintha a gyárból tolták volna elő, és muzeális minősítéssel, rendszámmal felfegyverezve további 50 évig szolgál majd engem és gyerekeimet!
Az első lépés a hiányzó és használhatatlan alkatrészek pótlása. A főbb alkatrészek, amik ilyenek voltak: a sárvédők, csomagtartó, alsó villa kifli (ez egy későbbi Danuviáé volt), hátsó lámpa, fékkar, hátsó teleszkóp, hátsó lánckerék, bilux kapcsoló, kipufogó rendszer, gázszektor... Örömmel jelentem, hogy szerencsés választás volt a kis Csepel, összesen kb. 45.000 db készült belőle, ennek hála sikerült beszerezni a hiányzó alkatrészek javát. Valószínűleg olcsóbban is sikerült volna, ha kivárok, ha keresgélek, és ha nem a legjobbat akarom, így viszont csodák csodája, sikerült egy soha használatba nem vett gyári hátsó sárvédőt, hátsó lámpát vennem és szinte teljesen újszerű bilux kapcsolót és csomagtartót is! Így valóban sikerül majd egy használható, eredeti motort készítenem! A következő lépés a motor összeszerelése lenne - igen, a kosárban vett motor hátránya, hogy kétszer kell összeszerelni. Először is ki kell ugyanis derülnie, mi működik, mi nem, mi hiányzik, mi nem, és hogy egyáltalán hogy állnak az alkatrészek a vázon. Csak ha minden rendben, akkor mehetnek a festeni való alkatrészek a homokszóróhoz, majd a fényezőhöz, a krómozásra váró alkatrészek a krómozóhoz, a maradék pedig várhat rám, hogy felpolírozzam, megcsiszolgassam, és kifényesítsem.
Amíg ezt az első lépést meg tudom tenni, íme néhány kép a motor jelenlegi állapotáról:
Kíváncsian várjuk a folytatást. Üdv csövi
VálaszTörlés