Most már hivatalosan is muzeális!

Elérkezett a várva-várt nap! A muzeális szemle napja!
De előbb még az utolsó simításokat is elvégeztük szombat éjjel, a lámpák a helyükre kerültek végleg, izzókkal, kábelekkel, korhű kábelrögzítőkkel. Nem maradt más hátra, mint a próbaút! Éjfélkor kitoltuk a motort a garázsból, az utcán körbenéztünk, sehol senki, csak a távolban egy fényszórópár. Mehet! Berúgtam, elsőre indult. Világítás! Működik. Egyes, kuplung... és a motor elindult! Hatalmas 1:15-ös keverék füstfelhő közepéből kimotorozva életemben először éreztem meg, milyen D-Csepelen ülni! Nem élvezhettem sokáig a dicsőséges füstöt, és élvezetet, mert kettesbe kapcsolásnál kiégett mindkét izzó... lámpa nélkül azonnal visszafordultam, és mintegy 50 méter motorozás után leállítottam a ház előtt. Kérdeztem Aput, kipróbálja-e az utcában, kapott rajta, elment a kereszteződésig csak úgy, lámpa nélkül, sisak nélkül, ahol a forduló közben szépen elsőbbséget adott neki egy... rendőrautó. Majd a kapunkig követte. Kiszállt belőle három rendőr, én éppen magyarázni kezdtem, hogy most fejeztük be a restaurálást, de ellentmondást nem tűrő hangon félbeszakítottak: "Nem azért... csak meg akartuk nézni a motort. Ez 125-ös, ugye?"
Rövid beszélgetés után búcsút intettünk egymásnak, de egyikük még visszafordult Apuhoz és azt mondta: "Legalább sisakot vegyen fel azért!"
Másnap, hogy az izzók kiégését kikerüljük, bekötöttünk még egy nagyobb izzót is nem látható helyre, így enyhébb fénnyel, de biztonságosan világított a lámpa már.
Hétfő reggel, a műszaki szemle napja. Útvonalengedélyt megpróbáltam kiváltani, de nem lehetett, mert azt rendszámhoz adják. Hiába volt velem a motor minden papírja, az MA-s rendszámát nem találták a számítógépes rendszerben... ez is azt mutatja, hogy 1990 körül, amikor számítógépre vitték az összes gépjárművet, már nem volt forgalomban a motor.
Útvonalengedély hiányában nagy levegőt vettünk és autós kísérettel, szigorúan magánutakat (khm...) használva elmotoroztam a szemle helyszínére. Közben kb. 400 méter után meg kellett állnunk, mert folyton lefulladt a motor, nem kapott elég üzemanyagot. Kiderült, hogy a karburátor úszóházának tetején a benzinbevezető nyílás el volt dugulva... egy pici drótdarabbal kitisztítva máris folyt az éltető benzin, a motor nem is fulladt innentől. Még egyszer megállt valamiért, nem is tudom miért, utána azonban hamar újraindult.
A szemléről sokat nem tudok mesélni, sok várakozás és fotózgatás után végül is nem kaptunk semmit, csak a muzeális plakettet és az ígéretet, hogy egy héten belül megkapom a muzeális könyvecskét és a 4. számú mellékletet, amiben azok a felmentések szerepelnek, amik a mai előírások és az 1957-esek között változtak (tükrök, féklámpa, prizma hiánya).
Egy dolgot bánok csak, hogy az utas ülés nem készült még el, illetve az Old Motorsnál, mikor Bubóék ráfeszítették az ülésgumit, megsérült a nyereg keretének fényezése, ezért a fényezőhöz küldték vissza. Ezért nem is volt a motoron a hátsó ülés, így viszont nem voltak hajlandók kétülésesnek jelenteni, ami azért baj, mert elvileg a műszaki vizsgán is ennek megfelelően fogják majd dokumentálni... a pokolba is! Nem akarok két felnőttel túrázni a motorral, de azért néha a gyerekeket vagy a feleségemet szívesen vinném, jó lett volna ez a lehetőség is...
Hazafelé remekül ment a kis Csepel, csak egy hosszú, nagy kaptatón állt meg kétszer, ismeretlen okból, de egy-két perc várakozás után ismét indult és remekül éreztem magam.
Most várom a dokumentációt, aztán műszaki vizsga, okmányiroda és remélem még idén, szép időben bejáratás!
Addig is néhány kép az elkészült motorról a szemle előtt: 

 Egymás mellett a két kedvenc! És a nagy kérdés... mi lesz a következő? :)

  

Annyit elárulhatok, van már egy új tervem a télre... de nem ilyen léptékű és nincs motorja...

Kereke viszont van! Folytatás nemsokára!

Végre van mit mesélni!

Elnézést, elég ritkán írok ide... négy gyerek, egy munkahelyváltás és több bringaverseny a nyáron... emellett a motor restaurálására nem marad időm csak éjszaka. A blogírásra már tényleg nem marad idő...
A lényeg, hogy szépen lassan elkészültek a horganyzott alkatrészek, a barnítás is elkészült, a krómozás is, végül a fényezés is, majd az Old Motorsnál a csíkozást is megcsinálta Attila. Bubó közben a motort újította fel teljesen. Végre hazajöhettek az alkatrészek! Augusztusban haza is hozam mindent és nekiláttunk apuval összeszerelni. Elég hamar kiderült, hogy egy olyan motort összerakni, amelyiknek szinte minden alkatrésze máshonnan származik, nem egy egyszerű mutatvány... nem csak csavarozás volt tehát, hanem bizony görbítgetés, kalapálás, csiszolás, fúrás és újrafényezés is... meg számos alkatrész-pótlás...
Mára azonban a motor nagyrészt készen áll, a csavarboltban is ismernek már, mint azt a szerencsétlent, aki reggelente bemegy két csavarért... a kiállított számla papírja többe kerül nekik, mint a haszon a két csavaron...
Először a sztendert szereltük fel a vázra, majd a hátsó sárvédőt, oldaldobozokat, láncvédőt, és ekkor jöttek volna a kerekek, de itt várt némi munka, hiszen az új fékbetétek anyagvastagsága miatt nem fértek bele a dobba. Bubó tanácsolta, hogy óvatosan reszeljünk le belőlük, míg bele nem férnek, majd forgassuk, és kiderül, hol ér hozzá, ott megint szedjünk le belőle, stb. Apu inkább szerkesztett egy egyszerű szerkezetet, aminek segítségével a csiszológép mellett a fékbetéteket forgatva, szabályosan, egyenletesen tudtuk lecsiszolni a fékbetéteket egy pár perc alatt. Talán így fogni is jobban fognak...
A kerekek így már a helyükre kerülhettek, valamint az első sárvédő is, amivel elég sokat küszködtünk... a ráhegesztett, javított pálca miatt nehezen fért el úgy, hogy ne érjen az első villához, végül a furatok tágításával meg tudtuk ezt is oldani, és szépen áll a sárvédő. Végre kerékre is kerülhetett a motor. Ezután kormány, gázszektor, kipufogó következett, majd bele a motor! Vasárnap pedig a karburátor összeszerelése és a tank felszerelése után ötödik rúgásra be is indult a motor! Apu halkan megjegyezte: ennek jobb hangja van, mint a Danuviámnak... ezt nem tudom pontosan, de gyönyörű a hangja!
Nem mentünk a motorral sehová, nem is járattuk, de most már egyértelműen közel a cél!
Lámpák, markolat és rendszámkeret van már csak hátra, majd láncellenőrzés, apró beállítás és próbaút!
Hétfőn pedig muzeális szemle! Már nagyon várom!
Addig egy pár kép a jelenlegi állapotról:

Kész!

Persze nem jár a motor, nem repesztek még a kis Csepelen boldogan, de minden, amit otthon meg tudtam csinálni rajta (egy pár jelentéktelen apróságtól eltekintve) elkészült. Négy kupacba került minden alkatrész:

• A fényezésre várók
  
• A krómozásra várók
• A horganyozásra várók
  
• A vegyi barnításra várók

A fényezésre várókkal csak kevés dolgom volt. A homokszórás megoldotta a munka nagyját. A hátsó fékdobon, ahol a lánckerékkel összehegesztették valamikor, a ronda hegesztés nyomait kellett eltüntetni. Nemcsak csúnya volt, hanem a lánchoz is hozzáért. Ezt két este szép óvatosan síkba köszörültem. A kormányt és a kuplungkart is össze kellett "szoktatni", külön forrásból származtak és a kar picit görbe is volt. Szinte szerszám sem kellett a vissza görbítéshez, olyan puha anyagból vannak ezek az alkatrészek... A nagy kupac fényezendő alkatrész most az Old Motorsnál van, hogy Ati nekiálljon a lakatolásnak, eltüntessen lyukakat, pótoljon törött pálcákat, javítson horpadásokat, mielőtt a fényezőhöz kerülnek. 2 hét lakatolás, 2 hét fényezés. Ennyit mondtak... kíváncsi vagyok, sikerül-e. Ha igen, rövidesen egy ilyen minőségű motorom lesz (ennek a Pannóniának éppen most fejezték be a fényezését az Old Motors-nál):


A krómozandókat sok lépcsőben csináltatom, mert az Old Motors tanácsát megfogadva, minden fázist a szerintük legszebben dolgozó műhelyekbe viszek. Így először Csepelen lemarták az alkatrészekről a régi krómot. Seregélyesen felcsiszolják rövidesen, majd Kecskemét mellett krómozzák. Az alkatrészek most a régi krómtól megtisztítva az Old Motors-nál várják, hogy értük jöjjön a seregélyesi csiszoló.


A horganyozásra és vegyi barnításra váró alkatrészekkel volt a legtöbb munkám arányaiban, ezeket nekem kellett megtisztítanom, megcsiszolnom, hiszen ezek az alkatrészek csak egy vékony felületi kezelést kapnak, amúgy maradnak olyanok, amilyenek fémtisztán. Drótkoronggal megpucoltam mindent és ezek most arra várnak, hogy a tököli barnítóhoz, illetve a Soroksári horganyozóhoz kerülhessenek. Azért mondtam, hogy hátra van még egy pár jelentéktelen munka, mert a fékrugókat és a hátsó fékkulcs csapját még meg kell pucolnom. Az mindenesetre valószínű, hogy hamarabb lesznek kész, mint a fényezendők... a barnító 24 órás átfutással dolgozik például...

Az egyik legfontosabbról még nem esett szó: A blokk is szépen készülget. Homokszóráson és gyöngyszóráson esett át, ettől matt színű lett. Sajnos az alumínium helyenként oxidálódott az elmúlt 55 év alatt, ezek a helyek kis kráterekként látszanak a blokkon, szerencsére annak az alsó részén, nem lesznek nagyon szem előtt. Nem akarom kicsiszoltatni ezeket, mégiscsak öreg motor ez...


A hengerfúrás elkészült, a hengerfejjel is össze lett csiszolva, a főtengely felújítás is megvan, jöhet az összeszerelés!

Azt, hogy kész, persze nem kell komolyan venni, de majdnem üres a garázs és már csak egy földimogyorós dobozban vannak rozsdás alkatrészek, minden egyéb tiszta!

Közben a papírozással is haladok, jövő héten lesz a póthagyatéki tárgyalás az örökösökkel, ami után hivatalosan is megvehetem a motort, utat nyitva ezzel az üzembe helyezésnek! A KRESZ vizsgám holnapután lesz, utána kezdődhet a gyakorlat, így remélem, mire a motor összeáll én is készen leszek! Még valami stílszerű nyitott sisakot kell vennem, mert a Shark zárt sisak, amit az MNR-ben hordok enyhén szólva anakronisztikus lenne... :) Az AGV most jött ki egy nyitott sisakkal, amihez bőr szemüveg is tartozik, az biztonsági szempontból is megfelelő, nem csak dísz, és kb. menne is a motorhoz. Nem olcsó, ezért hezitálok, de ahogy mondani szokták, annyiért végy sisakot, amennyit a fejed ér...
Most viszont megyek tanulni, hogy a balról jövő villamosnak van-e elsőbbsége vagy a szemből forduló kukásnak...

Nincs több rozsda!

Az alkatrészek szétválogatása után elvittem a fényezendőket a homokszóróba (XI. kerület Gépész u. 36.), két nap alatt meg is lettek vele. Az eredménnyel elégedett vagyok, bár egy-két apró folt kimaradt a vázon, de azt egy fél perc csiszolópapírral meg lehet oldani...

Emlékeztetőül, így néztek ki korábban:

A változás szemmel látható és végre nem koszol mindent össze a rozsda a garázsban...

A krómozandó alkatrészeket (nem sok ilyen van) elvittem egy krómozóhoz Csepelre, hogy marják le róla az eredeti krómot. Remélem a jövő héten ez is kész lesz, utána küldhetem a csiszolóhoz, majd egy másik krómozóhoz aki a végső króm réteget viszi fel az alkatrészekre.

Én pedig azokkal az alkatrészekkel haladok, amik horganyzásra vagy barnításra, esetleg polírozásra várnak...

A villa kifliket Brigéciolban áztattam, míg tiszták nem lettek. Már csak csiszolgatni és polírozni kell őket egy pár órán át...

A kormányszorító igazából nem típushelyes, a D-Csepelre fekete bakelit kellene, de ez volt a motorhoz. Feketére volt festve, elég ütött kopottnak nézett ki. Fékfolyadékba áztattam egy éjszakára, leoldotta a festéket simán, csak le kellett törölni, aztán csiszolgattam (600-as, 800-as és 1200-as csiszolópapírral), majd felpolíroztam. Szép ez így nagyon. Majd ha találok szép bakelit szorítót, lecserélem, addig marad ez.

A jövő héten talán már a lakatoshoz / fényezőhöz (Old Motors lakatol, a fényező is rajtuk keresztül lesz majd) kerül a sok homokszórt alkatrész, addig a fűtött garázsban lazíthatnak.

A motorblokk homok- és gyöngyszórása is elkészült. Még nem láttam, állítólag az oxidálódott foltokat a blokk alján kráteressé alakította a szórás, de hát ezzel nincs mit tenni... egy 55 éves motorról van szó, nem lehet csillogó-villogó, a használat nyomait nem is akarom eltüntetni feltétlenül... ha lesz róla képem, természetesen jelentkezem. Addig csiszolgatás, polírozás, várakozás.

Ja, és a januári Old Motors akcióban megvettem minden gumialkatrészt, bowdent és elektromos kábelt is!

Nos, mára ennyi, legközelebb remélem további szépülő alkatrészeket tudok mutatni. Addig tanulom a KRESZT tovább... 1600 kérdés... jajj!

Újra kosárban

Mivel a motor váza és a sárvédők látszólag szépen álltak a motoron, szétszedtem az egészet, ezúttal apró alkatrészeire. Négy kupacba válogattam a sok elemet:

1. Ami homokszórásra megy, majd utána fényezésre (ez a legnagyobb mennyiség)


2. Ami krómozásra megy, és előtte le kell maratni esetleg a meglévő krómot


3. Amit barnítani vagy galvanizálni kell (ezt én fogom előkészíteni - csiszolás és rozsdátlanítás)


4. Ami vélhetően majd a kukában landol egyszer, de amíg a motor össze nem áll, nem dobom ki (csavarok, alátétek, kis rugók, egyebek...)

A motorhoz két komplett kereket kaptam, és egy felnit. Az első komplett kerék felnije nagyon rozsdás, használhatatlannak tűnik. A hátsó viszont szép. A plusz felni nem szintén elég rozsdás. Viszont apunak volt még egy negyedik felnije, az, bár kicsit kalapáltak már rajta, de egész jó állapotú. A három legjobb felnit beadom a homokszóróhoz, majd kiderül, milyenek, ha visszakapom őket.

A napokban remélem, hogy beadhatom a homokszóróba a sok alkatrészt és kezdetét veheti a felújítás látványos része! Közben Bubó is haladt a blokkal, a főtengely már a felújítóban van, a blokk alumínium alkatrészei pedig a gyöngyözőben. Egy pár héten belül talán már láthatom is milyen! Aztán fúrás, és összeszerelés jön majd, és nemsokára vadonatúj szíve lesz a kis Csepelnek!

Egy szó, mint száz, szépen halad a felújítás, sőt, igazából most indult el igazából. Ja, és beiratkoztam a motoros iskolába is! január-februárban KRESZ, márciustól pedig jön a gyakorlat! Izgalmas!

Mea culpa...

Még el sem kezdtem a blogolást és máris abbahagytam... sajnálom... túl sok feladat volt egyszerre az életemben. Ez volt, ami a lista végén már elmaradt. A motorfelújítás azonban nem állt meg!
Mielőtt tovább fényesítgettem volna a motort, először nekiálltam talpraállítani, de ehhez még szükség volt egy pár alkatrészre. Az alsó villakifli, ami a motorral jött, egy Danuviáé volt. Kiderült, hogy ez nem csak a kormányzár lyukban tér el a D-Csepelétől, hanem a teleszkópok szárának átmérőjében is. Nem is mentek bele a D-Csepel teleszkópok, akárhogy próbáltam... egy börzén beszerzett kifli azonnal helyrehozta az önbizalmam... nem én voltam teljesen kétbalkezes...
A villakifli mellé még keréktengelyekre is szükségem volt, ezeket is sikerült vennem, így végre nekiláthattam az összeállításnak. A hátsó teleszkópokat összehuzattuk apuval egy menetes szár segítségével és helyükre tettük a vázban. Utána pedig szépen lassan a helyére tettem a kerekeket, kormányt, egyebeket...

Hogy lássuk, vajon csavarodott-e a váz valamennyire, beleraktuk a motort is és láncot is raktunk rá. Így már egész motor külleme lett a gépnek!

És ez volt az a pillanat is, amikor megálltam. Mert ennél tovább építeni már nemigen volt érdemes. De hogyan tovább? Azt terveztem, a restaurálást magam csinálom, ahol csak tudom, de egy igényes, kifogástalan motort szeretnék a végén. Végiggondoltam, mik azok a munkafolyamatok, amiket nem tudok otthon elvégezni, szakember kell hozzá:

1. Festés. Na igen... de akkor előtte a lakatolás is ide tartozik. Előtte pedig homokfúvás, mert csiszolgatni nem fogok tudni mindent fémtisztára.

2. Krómozás. Ezt sem tudom egymagam és az előkészítéshez is nagyon figyelmesnek kell lenni, ráadásul meglévő krómfelületeket eltávolítani sem tudok otthon, ahhoz vegyszer kell...

3. Barnítás, horganyzás. Ezt nem tudom otthon megcsinálni, de ezeknek az alkatrészeknek az előkészítése legalább otthon is lehetséges.

Mindebből kiderült, hogy igazából sok mindent nem tudok otthon elvégezni, legokosabb, ha ezeket mindet egyvalakire bízom, aki ért is hozzá. Miután felhívtam egy-két szakit (festőt vagy homokfúvót), végül felhívtam az Old Motors-t is, akik kifejezetten veterán motorok restaurálásával foglalkoznak. A feltett kérdéseikből azonnal nyilvánvaló volt, hogy tudják, miről beszélnek és ismerik a D-Csepelt. Nekem kedvezőbb, ha egy helyre viszem a motort, nem egy tucat különböző helyre, ezért megegyeztünk. A kérésem az volt, hogy amit magam is meg tudok csinálni, azt szeretném én csinálni, amit nem tudok, azt csinálják meg ők. Az összeszerelésnél is hasonlóan, amihez speciális célszerszám vagy ismeret, rutin kell, azt csinálják ők (hátsó teleszkóp beszerelés, nyereg gumi felszerelés), de az összecsavarozást szeretném én végezni.

Miután ebben megállapodtunk, már csak a motorblokk kérdése volt hátra. Az Old Motors felajánlotta, hogy teljes külső-belső felújítást végeznek rajta, olyan lesz, mint újkorában. Kicsit vaciláltam, mert csak a blokk felújítása annyiba kerülne, mint amennyiért az egész motort vettem eredetileg kosárban, de végül feltettem a kérdést: Kiállítási motort szeretnék, vagy menni vele? A válasz teljesen egyértelműen az, hogy használni, mitöbb szinte minden nap használni szeretném. Így mély lélezetet vettem és ebben is megegyeztünk az Old Motors-szal.

Bubó (Old Motors) azóta el is jött hozzánk megnézni a motort, mindent részletesen átbeszéltünk és a blokkot el is vitte. Nekiállt a felújításnak. Kiderült, hogy a főtengely kopott volt, az egyik csapágy nem is megfelelő volt a motorban, a kettes fokozat kicsit törött is volt, a kuplung pedig be volt állva, de amúgy a motor jó állapotban van. Ez jó hír! Ugyanez derült ki a vázról is, vagyis, hogy korához képest jó állapotú, egyenes. Remek!

Jelenleg úgy állunk, hogy a blokk a jövő héten megy a gyöngyszórásra (nem annyira durva, mint a homokszórás és egy nagyjából egyenletes, nyers alumínium felületet eredményez a blokkon). A homokszórásra váró minden egyéb alkatrész (váz, tank, sárvédők, minden, ami festett) pedig remélem két héten belül indul a szakemberhez, utána pedig kezdődik a lakatosmunka és a festés.

Időközben a papírmunkával is haladtam. A motor egy budapesti építésztechnikus tulajdona volt, 1959-ben került forgalomba. Az úr sajnos már nem él, de csodák-csodája, a felesége még mindig a forgalmiban szereplő címen él. Fel is vettem vele és lányával a kapcsolatot, akik a kezdeti gyanakvás után rendkívül készségesen segítettek is. Meghatalmazások, adategyeztetés után be is adtam a póthagyatéki eljárás kérvényt, kiváltottam a halotti anayakönyvi kivonatot (meghatalmazás megint) és jelenleg a közjegyző malmainak őrlését várjuk... talán január-februárban kiderül, mit mond, remélem nem kell hagyatéki tárgyalás és talán márciusra már hivatalos adásvételivel teljesen tisztán a tulajdonomba kerül a motor.

A nénitől megtudtam, hogy a motort a tőlük 1,5 km-re lévő zuglói Danuvia gyárből vették közvetlenül, ez volt az első és egyetlen motorjuk, sőt, ez volt az első és egyetlen járművük is. A bácsi mindennap a Csepellel járt munkába, és mindketten Szolnok melletti születésűek révén hétvégente hazautaztak Budapestről a rokonokhoz, vagyis a motor vélhetően elég nagy futásteljesítményű. Ez a motor fogaskerekén látszik is. Mikor a kilencvenes évek legelejére a bácsi már gyengén volt és nem tudta használni, a néni egy rokonnak ajándékozta a motort. Ő is hamarosan elhunyt azonban és a Csepel nem került már újra forgalomba, nem is tudni, hogy került aztán Pécs környékére. Mindenesetre onnan jutott vissza hozzám mintegy 20 év kallódás után, amit vélhetően elég sanyarú körülmények között töltött. A vázon és a blokkon kívül vélhetően nem az eredeti motorhoz tartozik a legtöbb egyéb alkatrész, talán a teleszkópos villa igen. Ezért különösen fontos az, hogy a motort összeszereljük még a festés előtt, de ezt az Old Motors mindenképpen elvégzi minden homokszórás után.

A néni, mikor nála voltam, még egy képet is előkeresett, amelyen ő maga ül a Csepel nyergében! Micsoda kép! Sajnos csak a telefonom volt nálam, majd igyekszem jobb minőségű másolatot is készíteni a fotóról, de az egyértelműen látszik, hogy a motor fekete-arany színű volt, ahogy szokásos festett és nem krómozott alkatrészekkel. Sokat seít majd ez a kép a restauráláskor és nagyon megható is, hogy az első tulajdonostól (OK, első hivatalos tulajdonostól) vásárolt motorom története ennyire jól ismert.

Sajnos egy pár dologra szükségem van még, kiderült, hogy a kormány is törött, és a fékpedál sem az eredeti, valamint a láncvédő is egy roncs, de ezeknek a beszerzése remélem nem lesz túl nehézkes. Most várom az Old Motors jelentkezését, hogy: 1. Kész a motorblokk felújítása és 2. Vihetem a többi alkatrészt homokszórásra.

Jelentkezni fogok! A cél, hogy nyáron már motorozhassak! Hoppá, be is kell iratkoznom addig motoros iskolába... munkára fel!

Egy kis lépés az ember számára...

A leghosszabb nap mindig december 24-e volt gyerekkoromban... Mikor megkaptam a Karácsonyi Legómat, azonnal nekiugrottam, hogy összerakjam. És addig építettem, amíg kész nem volt az űrállomás, és végre kezdődhetett a játék... A gyerek meg kell, hogy legyen még bennem valahol, mert annyira építeném azt az állomást... vagy lehet, hogy nincs még Karácsony?
Az elmúlt időben nem sokat haladtam mindenesetre... mint említettem, találtam egy eredeti, használatlan hátsó sárvédőt és más eredeti alkatrészeket, ezek közül ma a sárvédőt mutatom meg:
Sajnos, bár eredeti, és hibátlan, de sok karcolás van rajta, így biztosan fényezni kell majd...

A karcolások azonnal rozsdásodni kezdenének, amint használatba kerülne a motoron...

Egy kép az eredeti arany csíkozás vastagságáról: kb. 3,5 mm.

Milyen messze fut a sárvédő szélétől a csík: kb. 1,9 cm-re.

Milyen messze fut a sárvédő hátuljánál a szélétől: 5-6 mm-re.

A rögzítéseken is látszik, teljesen használatlan, a sárvédő első részén végig lefut a csík.

Belül még megvan a minőség ellenőrzés pecsétje!

Ugyanez közelebbről:

A szép új alkatrészek nézegetése után ideje nekilátni annak a kupacnak, ami felújításra vár. A hátsó teleszkóppal kezdtem, amit külön vettem szintén börzén. Több alkatrész van hozzá, mint kellene, de vannak közte használhatatlan darabok is...

Egy kiadós motor tisztítő folyadékos sikálás után így fest a rugó. A kopásokon látszik, ez nem egy használatlan darab...
A jobboldali vastag rugó mellett két vékonyabb rugó is készen van.

A porvédők közül a legjobbak a tisztogatás után:

A hátsó teleszkóp egy része már megtisztítva. Bizony kell majd válogatni, és mindet krómoztatni vagy festetni, de ahhoz, hogy lássam, hogy áll a motor, előbb össze kell szerelni azt, de nem akarom a mocskos, zsíros, olajos alkatrészeket szerelgetni, a tisztákkal könnyebb és gyorsabb lesz a szerelés.

Mondom, nem sok ez, de nem kapkodom... folytatom a maradék alkatrésszel, utána pedig talán már össze is rakom a teleszkópot, hogy hogy áll a vázban. Aztán a másik nagyon mocskos alkatrész, az első teleszkóp következik... folyt. köv.