Most már hivatalosan is muzeális!

Elérkezett a várva-várt nap! A muzeális szemle napja!
De előbb még az utolsó simításokat is elvégeztük szombat éjjel, a lámpák a helyükre kerültek végleg, izzókkal, kábelekkel, korhű kábelrögzítőkkel. Nem maradt más hátra, mint a próbaút! Éjfélkor kitoltuk a motort a garázsból, az utcán körbenéztünk, sehol senki, csak a távolban egy fényszórópár. Mehet! Berúgtam, elsőre indult. Világítás! Működik. Egyes, kuplung... és a motor elindult! Hatalmas 1:15-ös keverék füstfelhő közepéből kimotorozva életemben először éreztem meg, milyen D-Csepelen ülni! Nem élvezhettem sokáig a dicsőséges füstöt, és élvezetet, mert kettesbe kapcsolásnál kiégett mindkét izzó... lámpa nélkül azonnal visszafordultam, és mintegy 50 méter motorozás után leállítottam a ház előtt. Kérdeztem Aput, kipróbálja-e az utcában, kapott rajta, elment a kereszteződésig csak úgy, lámpa nélkül, sisak nélkül, ahol a forduló közben szépen elsőbbséget adott neki egy... rendőrautó. Majd a kapunkig követte. Kiszállt belőle három rendőr, én éppen magyarázni kezdtem, hogy most fejeztük be a restaurálást, de ellentmondást nem tűrő hangon félbeszakítottak: "Nem azért... csak meg akartuk nézni a motort. Ez 125-ös, ugye?"
Rövid beszélgetés után búcsút intettünk egymásnak, de egyikük még visszafordult Apuhoz és azt mondta: "Legalább sisakot vegyen fel azért!"
Másnap, hogy az izzók kiégését kikerüljük, bekötöttünk még egy nagyobb izzót is nem látható helyre, így enyhébb fénnyel, de biztonságosan világított a lámpa már.
Hétfő reggel, a műszaki szemle napja. Útvonalengedélyt megpróbáltam kiváltani, de nem lehetett, mert azt rendszámhoz adják. Hiába volt velem a motor minden papírja, az MA-s rendszámát nem találták a számítógépes rendszerben... ez is azt mutatja, hogy 1990 körül, amikor számítógépre vitték az összes gépjárművet, már nem volt forgalomban a motor.
Útvonalengedély hiányában nagy levegőt vettünk és autós kísérettel, szigorúan magánutakat (khm...) használva elmotoroztam a szemle helyszínére. Közben kb. 400 méter után meg kellett állnunk, mert folyton lefulladt a motor, nem kapott elég üzemanyagot. Kiderült, hogy a karburátor úszóházának tetején a benzinbevezető nyílás el volt dugulva... egy pici drótdarabbal kitisztítva máris folyt az éltető benzin, a motor nem is fulladt innentől. Még egyszer megállt valamiért, nem is tudom miért, utána azonban hamar újraindult.
A szemléről sokat nem tudok mesélni, sok várakozás és fotózgatás után végül is nem kaptunk semmit, csak a muzeális plakettet és az ígéretet, hogy egy héten belül megkapom a muzeális könyvecskét és a 4. számú mellékletet, amiben azok a felmentések szerepelnek, amik a mai előírások és az 1957-esek között változtak (tükrök, féklámpa, prizma hiánya).
Egy dolgot bánok csak, hogy az utas ülés nem készült még el, illetve az Old Motorsnál, mikor Bubóék ráfeszítették az ülésgumit, megsérült a nyereg keretének fényezése, ezért a fényezőhöz küldték vissza. Ezért nem is volt a motoron a hátsó ülés, így viszont nem voltak hajlandók kétülésesnek jelenteni, ami azért baj, mert elvileg a műszaki vizsgán is ennek megfelelően fogják majd dokumentálni... a pokolba is! Nem akarok két felnőttel túrázni a motorral, de azért néha a gyerekeket vagy a feleségemet szívesen vinném, jó lett volna ez a lehetőség is...
Hazafelé remekül ment a kis Csepel, csak egy hosszú, nagy kaptatón állt meg kétszer, ismeretlen okból, de egy-két perc várakozás után ismét indult és remekül éreztem magam.
Most várom a dokumentációt, aztán műszaki vizsga, okmányiroda és remélem még idén, szép időben bejáratás!
Addig is néhány kép az elkészült motorról a szemle előtt: 

 Egymás mellett a két kedvenc! És a nagy kérdés... mi lesz a következő? :)

  

Annyit elárulhatok, van már egy új tervem a télre... de nem ilyen léptékű és nincs motorja...

Kereke viszont van! Folytatás nemsokára!