Összes oldalmegjelenítés

2012. szeptember 19., szerda

Végre van mit mesélni!

Elnézést, elég ritkán írok ide... négy gyerek, egy munkahelyváltás és több bringaverseny a nyáron... emellett a motor restaurálására nem marad időm csak éjszaka. A blogírásra már tényleg nem marad idő...
A lényeg, hogy szépen lassan elkészültek a horganyzott alkatrészek, a barnítás is elkészült, a krómozás is, végül a fényezés is, majd az Old Motorsnál a csíkozást is megcsinálta Attila. Bubó közben a motort újította fel teljesen. Végre hazajöhettek az alkatrészek! Augusztusban haza is hozam mindent és nekiláttunk apuval összeszerelni. Elég hamar kiderült, hogy egy olyan motort összerakni, amelyiknek szinte minden alkatrésze máshonnan származik, nem egy egyszerű mutatvány... nem csak csavarozás volt tehát, hanem bizony görbítgetés, kalapálás, csiszolás, fúrás és újrafényezés is... meg számos alkatrész-pótlás...
Mára azonban a motor nagyrészt készen áll, a csavarboltban is ismernek már, mint azt a szerencsétlent, aki reggelente bemegy két csavarért... a kiállított számla papírja többe kerül nekik, mint a haszon a két csavaron...
Először a sztendert szereltük fel a vázra, majd a hátsó sárvédőt, oldaldobozokat, láncvédőt, és ekkor jöttek volna a kerekek, de itt várt némi munka, hiszen az új fékbetétek anyagvastagsága miatt nem fértek bele a dobba. Bubó tanácsolta, hogy óvatosan reszeljünk le belőlük, míg bele nem férnek, majd forgassuk, és kiderül, hol ér hozzá, ott megint szedjünk le belőle, stb. Apu inkább szerkesztett egy egyszerű szerkezetet, aminek segítségével a csiszológép mellett a fékbetéteket forgatva, szabályosan, egyenletesen tudtuk lecsiszolni a fékbetéteket egy pár perc alatt. Talán így fogni is jobban fognak...
A kerekek így már a helyükre kerülhettek, valamint az első sárvédő is, amivel elég sokat küszködtünk... a ráhegesztett, javított pálca miatt nehezen fért el úgy, hogy ne érjen az első villához, végül a furatok tágításával meg tudtuk ezt is oldani, és szépen áll a sárvédő. Végre kerékre is kerülhetett a motor. Ezután kormány, gázszektor, kipufogó következett, majd bele a motor! Vasárnap pedig a karburátor összeszerelése és a tank felszerelése után ötödik rúgásra be is indult a motor! Apu halkan megjegyezte: ennek jobb hangja van, mint a Danuviámnak... ezt nem tudom pontosan, de gyönyörű a hangja!
Nem mentünk a motorral sehová, nem is járattuk, de most már egyértelműen közel a cél!
Lámpák, markolat és rendszámkeret van már csak hátra, majd láncellenőrzés, apró beállítás és próbaút!
Hétfőn pedig muzeális szemle! Már nagyon várom!
Addig egy pár kép a jelenlegi állapotról:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése