Mielőtt tovább fényesítgettem volna a motort, először nekiálltam talpraállítani, de ehhez még szükség volt egy pár alkatrészre. Az alsó villakifli, ami a motorral jött, egy Danuviáé volt. Kiderült, hogy ez nem csak a kormányzár lyukban tér el a D-Csepelétől, hanem a teleszkópok szárának átmérőjében is. Nem is mentek bele a D-Csepel teleszkópok, akárhogy próbáltam... egy börzén beszerzett kifli azonnal helyrehozta az önbizalmam... nem én voltam teljesen kétbalkezes...
A villakifli mellé még keréktengelyekre is szükségem volt, ezeket is sikerült vennem, így végre nekiláthattam az összeállításnak. A hátsó teleszkópokat összehuzattuk apuval egy menetes szár segítségével és helyükre tettük a vázban. Utána pedig szépen lassan a helyére tettem a kerekeket, kormányt, egyebeket...
Hogy lássuk, vajon csavarodott-e a váz valamennyire, beleraktuk a motort is és láncot is raktunk rá. Így már egész motor külleme lett a gépnek!
És ez volt az a pillanat is, amikor megálltam. Mert ennél tovább építeni már nemigen volt érdemes. De hogyan tovább? Azt terveztem, a restaurálást magam csinálom, ahol csak tudom, de egy igényes, kifogástalan motort szeretnék a végén. Végiggondoltam, mik azok a munkafolyamatok, amiket nem tudok otthon elvégezni, szakember kell hozzá:
1. Festés. Na igen... de akkor előtte a lakatolás is ide tartozik. Előtte pedig homokfúvás, mert csiszolgatni nem fogok tudni mindent fémtisztára.
2. Krómozás. Ezt sem tudom egymagam és az előkészítéshez is nagyon figyelmesnek kell lenni, ráadásul meglévő krómfelületeket eltávolítani sem tudok otthon, ahhoz vegyszer kell...
3. Barnítás, horganyzás. Ezt nem tudom otthon megcsinálni, de ezeknek az alkatrészeknek az előkészítése legalább otthon is lehetséges.
Mindebből kiderült, hogy igazából sok mindent nem tudok otthon elvégezni, legokosabb, ha ezeket mindet egyvalakire bízom, aki ért is hozzá. Miután felhívtam egy-két szakit (festőt vagy homokfúvót), végül felhívtam az Old Motors-t is, akik kifejezetten veterán motorok restaurálásával foglalkoznak. A feltett kérdéseikből azonnal nyilvánvaló volt, hogy tudják, miről beszélnek és ismerik a D-Csepelt. Nekem kedvezőbb, ha egy helyre viszem a motort, nem egy tucat különböző helyre, ezért megegyeztünk. A kérésem az volt, hogy amit magam is meg tudok csinálni, azt szeretném én csinálni, amit nem tudok, azt csinálják meg ők. Az összeszerelésnél is hasonlóan, amihez speciális célszerszám vagy ismeret, rutin kell, azt csinálják ők (hátsó teleszkóp beszerelés, nyereg gumi felszerelés), de az összecsavarozást szeretném én végezni.
Miután ebben megállapodtunk, már csak a motorblokk kérdése volt hátra. Az Old Motors felajánlotta, hogy teljes külső-belső felújítást végeznek rajta, olyan lesz, mint újkorában. Kicsit vaciláltam, mert csak a blokk felújítása annyiba kerülne, mint amennyiért az egész motort vettem eredetileg kosárban, de végül feltettem a kérdést: Kiállítási motort szeretnék, vagy menni vele? A válasz teljesen egyértelműen az, hogy használni, mitöbb szinte minden nap használni szeretném. Így mély lélezetet vettem és ebben is megegyeztünk az Old Motors-szal.
Bubó (Old Motors) azóta el is jött hozzánk megnézni a motort, mindent részletesen átbeszéltünk és a blokkot el is vitte. Nekiállt a felújításnak. Kiderült, hogy a főtengely kopott volt, az egyik csapágy nem is megfelelő volt a motorban, a kettes fokozat kicsit törött is volt, a kuplung pedig be volt állva, de amúgy a motor jó állapotban van. Ez jó hír! Ugyanez derült ki a vázról is, vagyis, hogy korához képest jó állapotú, egyenes. Remek!
Jelenleg úgy állunk, hogy a blokk a jövő héten megy a gyöngyszórásra (nem annyira durva, mint a homokszórás és egy nagyjából egyenletes, nyers alumínium felületet eredményez a blokkon). A homokszórásra váró minden egyéb alkatrész (váz, tank, sárvédők, minden, ami festett) pedig remélem két héten belül indul a szakemberhez, utána pedig kezdődik a lakatosmunka és a festés.
Időközben a papírmunkával is haladtam. A motor egy budapesti építésztechnikus tulajdona volt, 1959-ben került forgalomba. Az úr sajnos már nem él, de csodák-csodája, a felesége még mindig a forgalmiban szereplő címen él. Fel is vettem vele és lányával a kapcsolatot, akik a kezdeti gyanakvás után rendkívül készségesen segítettek is. Meghatalmazások, adategyeztetés után be is adtam a póthagyatéki eljárás kérvényt, kiváltottam a halotti anayakönyvi kivonatot (meghatalmazás megint) és jelenleg a közjegyző malmainak őrlését várjuk... talán január-februárban kiderül, mit mond, remélem nem kell hagyatéki tárgyalás és talán márciusra már hivatalos adásvételivel teljesen tisztán a tulajdonomba kerül a motor.
A nénitől megtudtam, hogy a motort a tőlük 1,5 km-re lévő zuglói Danuvia gyárből vették közvetlenül, ez volt az első és egyetlen motorjuk, sőt, ez volt az első és egyetlen járművük is. A bácsi mindennap a Csepellel járt munkába, és mindketten Szolnok melletti születésűek révén hétvégente hazautaztak Budapestről a rokonokhoz, vagyis a motor vélhetően elég nagy futásteljesítményű. Ez a motor fogaskerekén látszik is. Mikor a kilencvenes évek legelejére a bácsi már gyengén volt és nem tudta használni, a néni egy rokonnak ajándékozta a motort. Ő is hamarosan elhunyt azonban és a Csepel nem került már újra forgalomba, nem is tudni, hogy került aztán Pécs környékére. Mindenesetre onnan jutott vissza hozzám mintegy 20 év kallódás után, amit vélhetően elég sanyarú körülmények között töltött. A vázon és a blokkon kívül vélhetően nem az eredeti motorhoz tartozik a legtöbb egyéb alkatrész, talán a teleszkópos villa igen. Ezért különösen fontos az, hogy a motort összeszereljük még a festés előtt, de ezt az Old Motors mindenképpen elvégzi minden homokszórás után.
A néni, mikor nála voltam, még egy képet is előkeresett, amelyen ő maga ül a Csepel nyergében! Micsoda kép! Sajnos csak a telefonom volt nálam, majd igyekszem jobb minőségű másolatot is készíteni a fotóról, de az egyértelműen látszik, hogy a motor fekete-arany színű volt, ahogy szokásos festett és nem krómozott alkatrészekkel. Sokat seít majd ez a kép a restauráláskor és nagyon megható is, hogy az első tulajdonostól (OK, első hivatalos tulajdonostól) vásárolt motorom története ennyire jól ismert.
Sajnos egy pár dologra szükségem van még, kiderült, hogy a kormány is törött, és a fékpedál sem az eredeti, valamint a láncvédő is egy roncs, de ezeknek a beszerzése remélem nem lesz túl nehézkes. Most várom az Old Motors jelentkezését, hogy: 1. Kész a motorblokk felújítása és 2. Vihetem a többi alkatrészt homokszórásra.
Jelentkezni fogok! A cél, hogy nyáron már motorozhassak! Hoppá, be is kell iratkoznom addig motoros iskolába... munkára fel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése